Látogatóban az Angyalföldi Polgári Lövész Egyletnél

Jól megy a szekere az APLE-nak. Talán azért is, mert sokan és lelkesen akarják azt, hogy jól menjen. A vezetőktől, a jól felkészült, lelkes edzőktől kezdve az elit versenyzőkön és a szabadidősökön át a mindig itt sertepertélő gyerekekig, a jövő bajnokaiig mindenki. Meg is látszik a tavalyi OB eredményein ez a nagy akarat, kedv és szorgalom. Az angyalföldi klub 16 országos bajnoki címet söpört be és 326 ponttal első lett az összesített pontversenyben. Ez elsősorban a nemzeti versenyszámok lövőinek köszönhető, akik 186 pontot lőttek össze tavaly. A nemzetközi versenyszámok tekintetében ugyan még jelentősen elmaradnak a legerősebb klubok mögött, de az egyre jelentősebb és sikeresebb utánpótlás-nevelés - Kollát Pál és Szita György munkája nyomán - nagy reményekkel kecsegtet az elkövetkezendő bajnokságokat illetően.


- Volt-e eredményesebb éve a klubnak a tavalyinál? - kérdeztem Kovács Tibort, aki 1969 óta megszakítás nélkül áll a klub élén.
- 2008 a klub történetének legjobb, legeredményesebb éve volt: 16 országos bajnoki címet, 22 második helyezést és 15 harmadik helyet sikerült elérniük versenyzőinknek. Ez 53 érem - fantasztikus teljesítmény! Volt már arra példa, hogy 10-12 országos bajnokságot nyertünk, de a tavalyi eredmény mindenképpen kiugró teljesítményt jelent. Külön nagy érdem, hogy minden versenyszámban és korosztályban ott voltak a sportolóink, és felvették a küzdelmet a sportág legjobbjaival.


- Minek köszönhető ez a kiugró siker?
- Az elmúlt években sokat dolgoztam azon, hogy egy olyan klubmodellt alakítsak ki, amely életképes még a mostani nagyon nehéz körülmények között is. Folyamatos építettük ki a klubot, folyamatosan próbáltuk a tárgyi feltételeket, a technikai hátteret magas szinten biztosítani, és az edzőstábot kialakítani. Ez a munka éppen 2008-ra érett be. Ez a siker nagyon sokunk munkájának köszönhető. Benne van Búz Bélának a munkája, az őt követő Kollát Pál és Szita György munkája, és még sorolhatnám. A mostanra kialalkult magas szintű technikai körülmények között e két lelkes edző munkája nagymértékben kellett ahhoz, hogy a klub így beinduljon, és eredményessége ilyen látványosan megnőjön. Sikerült a klubmodellt is úgy kialakítani, hogy megfelelő arányok legyenek a versenysportot űzők és a szabadidős lövők között. Úgy gondolom, hogy a 150 fő körüli létszám - köztük 100 szabadidős lövővel, akik tagdíjaikkal komoly bevételt jelentenek - már alkalmas arra, hogy egy klub megfelelően működjön. Ez egy optimális létszámnak tekinthető.

- Nagyon nagy előnnyel nyerte a klub a nemzeti versenyszámokban a pontversenyt…
- Ez annak is az eredménye, hogy hozzánk nagyon ragaszkodnak a lövők, aktív pályafutásuk után is itt maradnak, vagy néhány évnyi, évtizednyi szünet után is visszajönnek, és lőnek - beletéve a régi sportszeretetüket és tudásukat. Annak, hogy aktivizálni tudtuk a régi lövőinket, még egy igen pozitív hozadéka van: a gyerekeik is ott vannak a lőtéren - az utánpótlást nagyját alkotva. Több olyan család is van, ahol a szülők és gyerekek egyaránt lőnek. Több olyan példát is tudok, ahol végül is a gyerek csalogatta vissza a szülőket a lőtérre lőni, akik ma már egyre több időt szentelnek a lövészetre, és arra, hogy a klubért tegyenek valamit. Ez az igazi titka a sikereinknek. A szülők lövik a nemzeti versenyszámokat, a gyerekek a nemzetközieket, és így együtt, mondhatni családi körben kimagasló eredményeket érnek el. Ezért válhatott mostanra a klub az utánpótlás-nevelés egyik bázisává. Várhatóan ez néhány éven belül a nemzetközi versenyszámok tekintetében is jelentősen növelni fogja az eredményességünket.

- Hogyan sikerült a 2008-as év kiváló eredményeit elérnetek? - teszem fel a kérdést Kollát Pál edzőnek is az APLE Tahi úti lőterén rendezett januári EB-válogatón.
- Sok régi lövőnk visszajött lőni, akik a Nemzeti Bajnokságon gyönyörű eredményeket értek el a puska és pisztoly versenyszámokban. Nagyon sok serdülő és ifjúsági versenyzőnk elérte az elmúlt egy évben az aranyjelvényes szintet, és jó helyezéseket szereztek, sok pontot begyűjtve az Országos Bajnokságon.

- Az elmúlt évben vetted át a stafétát Búz Béla bácsitól, az ő nyomdokain haladva igazán dicséretre méltó eredményeket értél el ezen rövid idő alatt is, edzőtársaddal együtt… Jó néhány évig nélkülözött téged a lövészsport. Örülünk, hogy visszatértél… Sokan azt sem tudják, hogy APLE-lapító tag vagy…
- Így van… 1964-ben egyik alapítója voltam a klubnak, majd 15 éven át versenyeztem és edzősködtem. Aztán máshová szólított a munkám, sokat dolgoztam külföldön, más társadalmi tevékenységet végeztem. A lövészettel sajnos ezekben az évtizedekben nem tudtam foglalkozni, de mindig hiányzott. Nemrégiben nyugdíjba vonultam, így megnyílt a lehetősége annak, hogy ismét foglalkozhassak vele. Nagyon örültem neki, amikor Kovács Tibor megkeresett, hogy visszahívott a klubhoz edzőnek. Annak ellenére, hogy a sportlövészetet abbahagytam, a kapcsolat mindig is megvolt köztem és a klub között az elmúlt 30 évben is. Egyrészt a feleségem révén, aki soha nem hagyta abba a lövészetet. Másrészt társadalmi tevékenységem folytán: 1990-től 2006-ig kerületi önkormányzati képviselőként a Sport Albizottságban dolgoztam, és ebben a feladatkörömben, amikor csak módomban állt, segítettem a klubnak.

- Hogyan osztjátok meg a szakmai feladatokat a klubon belül?
- Alapvetően én a kezdőkkel foglalkozom a 10 méteres pályán, Szita Gyuri pedig elsősorban az 50 méteres pályán folyó tevékenységet irányítja és felügyeli, neki ebben nagyobb tapasztalata van. Az én reszortomhoz tartozik még a versenyzők adminisztrációja, ami nem kevés munka. Alapvetően azonban mi ketten már a kezdet kezdetekor megegyeztünk abban, hogy nem létezik olyan, hogy "ez az én munkám", vagy "ez a te munkád" - csak olyan van, hogy ez a "MI munkánk".

- Hányan lőnek nemzetközi és hányan a nemzeti versenyszámokat a versenyzők közül?
- A 40 versenyzőnkből mindösszesen 5 olyan van, aki csak nemzeti versenyszámot lő, a többiek mind a nemzeti, mind a nemzetközi számokban versenyeznek. Ezenkívül van egy kimondottan szabadidős szakosztályunk is, közel száz leigazolt klubtaggal, akik hobbiszerűen lőnek. 20-30 százalékuk versenyekre is jár. A pontversenybe az ő eredményeik nem számítanak bele. Ezzel a szakosztállyal egyébként a Ferenczi Józsi foglalkozik, aki a Sius-teamnek az oszlopos tagja.

- Térjünk vissza az utánpótláskorú versenyzőkre, hiszen ők a klub zálogát jelentik. Hányan vannak?
- Mintegy 30 serdülő és ifjúsági korosztályú versenyzőnk van. És valóban: minden esélyünk megvan arra, hogy közülük néhányan olyan versenyző nőjön ki, aki komoly nemzetközi versenyeken is megállja a helyét.

- Említenél néhány fiatal tehetséget?
- A pisztolyosok között meg tudom említeni Varga Tündét, aki egy év alatt felküzdötte magát az országos rangsor harmadik helyére. A serdülő fiú légpuskások is minden dicséretet megérdemelnek, hiszen csapatbajnokságot nyertek, a második csapatunk pedig bronzérmes lett. Egyéniben 3., 4., 5., 7. helyezést értek el. Ők is mindezt egy év munkájával érték el. Nagyon meg vagyok velük elégedve. Nagyon biztató a teljesítményük a jövőre nézve.

- Úgy tapasztalom, a hangulat is nagyon jó a klubban, mondhatni igazi, családias jellegű klubélet folyik itt, mint a régi szép időkben… Mi ennek a titka? Hiszen már nem a 60-as, 70-es években vagyunk, alapvetően megváltoztak a társadalmi, közösségi szokások…
- Igen, valóban nálunk pezsgő klubélet folyik, szeretnek itt lenni a gyerekek. Talán az is a titka, hogy mi nem teszünk különbséget 10 éves vagy a 18 éves között, és kezdő vagy aranyjelvényes versenyző között. Számunkra mindenki egyformán fontos, mindenkivel ugyanazzal a figyelemmel és szeretettel foglalkozunk. Nagyon jó közösség kovácsolódott itt össze, akik valamiképpen kilógtak belőle, rövid idő alatt lemorzsolódtak. Elmondhatom, hogy a közösség tagjai odafigyelnek egymásra, segítik egymást, sokszor itt maradnak edzés után is, együtt tanulnak, írják a leckét, segítik azt, aki gyengébb valamiben. Az edzésen és a tanuláson kívül jut idő azért szórakozásra is: tollasoznak, pingpongoznak, csocsóznak, és ha hó van, akkor egymást hempergetik a hóban, ha éppen olyan kedvük van… A szülők is szívesen engedik őket ide, mert tudják, hogy jó helyen, jó kezekben vannak. Van egy kis büfé is a klubszobában, lehet üdítőt, szendvicset, nápolyit kapni. Nem emeltünk árakat az idén sem, beszerzési áron adunk mindent.

- Visszatérve a munkára: mikor vannak az edzések?
- Kedden, szerdán és csütörtökön 14 órától 20 óráig tartunk edzést. A kezdőknek még nem készítünk edzéstervet, hanem egy folyamatosan növekvő terhelésnek vetjük alá őket, akik már egy bizonyos szintet elértek, 2-3 évre szóló, egyénre szabott felkészítő program alapján edzenek.

- Tud a klub minden versenyzőnek felszerelést biztosítani?
- Eddig tudtunk, a létszám örvendetes bővülése azonban előidézheti, hogy nem tudunk mindenkinek minőségi fegyvert a kezébe adni.

- Lőszerrel győzitek?
- A klub vezetése az elmúlt évben maximálisan biztosította, hogy tisztességes munkát végezhessünk. Igaz, az 50 m-es minőségi lőszerrel így is nagyon "kíméletesen" kellett bánnunk.

- Milyen a kapcsolata a klubnak a kerületi önkormányzattal, azaz a lőtér fenntartójával?
- Az elmúlt évben számos pályázatot beadtunk az utánpótlás-nevelés támogatására, sajnos mindösszesen kétszer 60 000 forintot sikerült kapnunk az önkormányzattól. A 90-es évek végén, a 2000-es évek elején még 2-3 millió forint támogatást kaptunk … A lőtér üzemeltetése, karbantartása jelenleg teljes egészében a klub vállán nyugszik. Több millió forintot kell minden évben állagmegóvásra, felújításokra fordítani, mivel az épületek többsége nagyon régen épült. Az üzemeltetési szerződést egyébként minden évben újra kell kötni a XIII. kerületi önkormányzattal. Ők szigorúan számon kérik az állagmegóvást.

- Mik a terveitek?
- Szeretnénk, ha előbb-utóbb kiegyenlítődne a nemzetközi és nemzeti versenyszámok közötti jelenlegi egyharmad-kétharmados arány. Szeretnénk azt is, hogy ne legyenek hézagok az egyes korosztályokban, s mindenütt indítani tudjunk versenyzőt. Erre meg is van az esélyünk, hiszen nőnek a gyerekeink. Most még nagyon lyukas a mezőny, csak úgy tudunk csapatokat indítani, ha egy-két korosztállyal feljebb indítjuk őket. Nincsen például junior fiúnk, csak egy, serdülő lányunk meg csak kettő. Azért dolgozunk, hogy minden szakágunkban és korosztályunkban dobogóesélyes versenyzőnk legyen.
- Őszintén kívánom, hogy ez sikerüljön!

Fogarasy Attila